: Anna királyné

Chatillon Annát mintegy kárpótlásul adták feleségül Béla herceghez, a későbbi III. Béla királyhoz. Ugyanis Manuel bizánci császár diplomáciai mesterkedései során eljegyezte vele lányát, Máriát, és Bélát kimondtalanul is örököseként kezelte. Amikor azonban a császárnak fia született, nemcsak örökösként, hanem vőként sem számolt már Bélával. Az eljegyzés felbontását, a tisztségek elvesztését a császár azzal igyekezett némileg orvosolni, hogy megkérte a herceg számára féltestvére, az antiochiai királyné lányát, Annát. A házasságot 1170-ben kötötték meg, a törékeny asszony hét gyermeket szült férjének. A fejedelmi sarjak már Magyarországon születtek, ugyanis III. István halála után a magyar urak egy csoportja hazahívta a trónra Bélát. A házaspárt 1173 elején koronázták meg Székesfehérváron. (Érdekesség, hogy az esztergomi érsek - félve a görögkeleti befolyás növekedésétől - megtagadta a szertartást, ezért a koronát - pápai engedéllyel - a kalocsai érsek helyezte a király fejére.)

Béla tehát nem lett a bizánci császár veje, viszont az apósa lett a következő császárnak. Egyik lányukat, Margitot ugyanis II. Izsák vette nőül.

Anna korán, mintegy tízévi házasság után hunyt el, a király újranősült, ám halála után első hitvese mellé temettett magát.