: Nyuszitojta

Nincs már igazi hangulata a húsvétnak. Illatvarázs, Kinder-tojás, Montenbájk..., áááá... Bezzeg boldogult úrfikorunkban! A férfiak - négyévestől hetvenévesig - gondosan kiválasztották a szagos vizüket abból a kettőből, amit kapni lehetett (Opera Luxus, Gyöngyvirág). Fontos szempont volt, hogy minél nagyobb üveg legyen, illetve minél büdösebb, - na jó, minél erősebb szagú. Ez is azért, hogy pár csepp elég legyen, és sokáig tartson. Boldog volt, aki szert tett egy üveg Krasznaja Moszkvára! Sűrítetten tartalmazta az orosz kölni jellemzőit: a szaga orrba vágott, és uszkve két literes üvegben árulták. (Az orosz katonák, akik szükség esetén belsőleg is használták.)

A nagy nap kora reggelén a klasszikus locsolkodóval egy háztartásban élő nők arra ébredtek, hogy a fülükbe folyt a kölni.

- A párna, te hülye! - rikoltotta az asszony, de nem haragudott igazán.

Aztán a gyerekre öltöny, kölni a zsebbe, mellé nájlonzacskó a tojásnak, a gyerek a Csepel bicikli vázára, föl a biciklire, oszt hajts!

A házaknál a gyerek verset pöszög:

- Hol a tolász, pilosz tolász...- aztán piff-puff a fejinek az üveg szájával, hadd visítson!

Az asztalon mindenféle jó:

- Köszönöm, csak egy kis pohárral... Nem, nem, töményet nem! - aztán kölni a zsebbe, tojás a zacskóba, gyerek a vázra, föl a biciklire, oszt hajts!

A huszadik ház után, kora délutánra a rítus alaposan megváltozott:

- Kökököszönöm... csak egy kis töményet... nem... nem pohárral... - aztán kölni a zacskóba, tojás a vázra, fel a biciklire. Hol a gyerek? Majd meglesz... Biciklire támaszkodva tántorgás, száz méterenként kísérlet a felülésre, nagy esés, tolás tovább, otthon ruhástul be az ágyba, kóma.

Akkor még tudtunk ünnepelni.