: Költségvetéssy kilátások

Közhely: választási években kevésbé, a többiben inkább spórolósnak mutatkoznak a kormányok. Szokás: egy valamirevaló baloldali párt a voksolást megelőzően az osztogató-esélykiegyenlítő szociáldemokrácia nemes hagyományaira hivatkozik, egyéb esetekben pedig a jóléti állammodell fenntarthatatlanságát hirdeti. Tény: 2004-ben EU-választás lesz Magyarországon, a költségvetést szállító kormány feje mégis takarékosságról, illetve a hagyományos jóléti állam válságáról beszél. Sejtelem: nagy lehet a baj.  

 2004. már idén májusban elkezdődött. A többpénztazembereknek-koalíció főalakja ekkor szólt le népének (meg nekünk): 2004, bizisten a reformok, az erőgyűjtés és a takarékosság éve lesz. A bejelentésre a kiskáderek reagáltak először. „Tudod, kinek a kontójára takarékoskodjá’, b…meg?” – mondta egy Hofi-karakterű embör. Pedig a takarékosság polgári erény. Ezt se magunktól tudjuk, hanem a tévében mondta valaki – valaki, akit Tornóczky „Közszolg.” Anita csak Péternek szólít -, hogy „én azt gondolom, az állammal szemben az adófizető polgár elvárja a takarékosságot”.

Aztán az Este után reggel lett, augusztus 19-e. Újabb Medgyessy-beszéd ugyanazon a csatornán, élő egyenesben: „A hagyományos jóléti államok ideje lejárt”. Így is van. Európa kirakat-szociáldemokrata lényei valóban ezt vallják. A kormányfő nyár óta érvényes koncepciójához azonban illik hozzátenni valamit. A parlamenti és az önkormányzati választás között rendezett száznapos pénzadogató-játékban Medgyessy Péter még a skandináv típusú, egyenlősítő állammodellben hitt. Akkoriban is Európára hivatkoztak a szocialisták – csak nem a nyugati, hanem az északi felére. A lényeg a lényeg: most takarékosság van (lesz) és csend és hó és halál. Illetve más is. „Elsőbbséget a gyermekeknek! […] Takarékoskodásunk a jövőt szolgálja. És higgyék el, meglesz a gyümölcse. Mert erőnket építésre használjuk”. Takarékosságra, építésre, és főleg a gyerekre – e háromra. Helyes. Elvégre a gyermekeken kívül más aligha veszi be a „visszafogottan építkezni” meg az „építve takarékoskodni”, esetleg az „elvonva szociáldemokratáskodni” fordulatokat. Tehát elsőbbséget a gyermekeknek (és a nevelt lányoknak)!

Mindent vissza!

Mint írtuk – magától Medgyessytől tudjuk -, nem csak az építkezés éve lesz 2004, hanem a takarékosságé is. 2002-ben – főként a száznapos jóléti csomag kiadagolásának köszönhetően – eszeveszetten elszaladt az államháztartási hiány, a bruttó hazai termék 9,2 százalékán állt meg. Az idei deficit is súlyos – a tervezett 4,5 helyett – év végére elérheti a GDP 6 százalékát is. A pénzügyi tárca ugyanezt a mutatót 2004-re 3,8; 2005-re 2,8 – 2006-ra pedig 2,5 százaléknak tervezi. Vagyis brutális takarékoskodásba (nem építkezésbe, takarékoskodásba) fúlhatunk, hiszen a hiány lefaragásának az ára az elvonások mértékének radikális emelése. És ezt így, hogy ?– kérdezhetnénk a börtönriport-viselt Tornóczky Anitával.

Ezt így úgy, hogy a kormányzat bevezeti az ideinél alacsonyabb 18-26-38 százalékos szja-kulcsskálát. Ezt az örömhírt minden földi halandó tudja. Azt már kevesebben, hogy a szocik egy negyedik, úgynevezett elitkulcsban is gondolkoztak. Azt meg még kevesebben, hogy a főbb adókból és járulékokból 2004-ben közel 700 milliárddal többet fog/kíván beszedni a kormány, mint idén. Vagyis csökkennek az szja-kulcsok, mégis irgalmatlanul megnőnek az állami adóbevételek, főleg a 220 milliárdos áfabevétel-növekménynek „köszönhetően”.

A „jóléti fordulattal” leginkább megvert rétegek – a nyugdíjasok, a családi pótlékból élők, a „szegénylegények” – januárban azon kapják magukat, hogy (az 5 százalékos áfakulcs bevezetése, a 12 százalékos 15-re kerekedése után) többet fizetnek a tankönyvért, a vajas kifliért, a lecsókolbászért vagy a paprikáért.. Magyarul: a szegények fogyasztói kosarának domináns termékei drágulnak leginkább. Az alacsonyabb jövedelműek kénytelenek lesznek eltekinteni a gazdagabbakra szignált 1-2 százalékos reálkereset-növekedéstől, és a kevésbé tehetős ificsaládok is megszenvedik a lakáshitelek jelenleg 240 ezer forintban maximált adókedvezményének megfelezését.

Szerencse fel!

A jóléti rendszerváltás beteljesítésére tehát még várni kell (ha egyáltalán érdemes), csakúgy, mint „Az építés éve” című, erősen propagandagyanús kiadványban foglalt többi építő-újítás megvalósítására. A 200 milliárdos, soványka indulóösszegből például elképzelhetetlen nem, hogy a kampányban megígért 800, de még a kormányhatározat szerinti 420 kilométernyi útszelvény „kikövesedése” is. Vagy igaz ugyan, hogy a vállalkozók jól járhatnak a társasági adó csökkentésével, de a mérleg másik serpenyőjét húzza cégautók adójának és a cégbírósági illetékeknek a drasztikus növekedése, vagy éppen a levegőterhelési- és vízterhelési díj bevezetése.

Az érintettek többsége, persze – ahogy az lenni szokott - csak éles helyzetben, vagyis jövő év januárjában kap majd észbe. Nem így az önkormányzati vezetők, akik már most pontosan tudják: papíron 7,9 százalékkal több pénzt kapnak az államtól, mint idén, ám kötelezően ellátandó feladatból is jóval több jut nekik. A törvényjavaslat például előírja a köztisztviselők-közalkalmazottak bruttó illetményének hat százalékos emelését, ám erre egy árva petákot sem ad. Ezek után merje valaki azt állítani, hogy nem trafált bele László Csaba, amikor a 2004-es költségvetés általános vitájának megkezdésekor egy régi szomáliai közmondást vett a szájára: „A szerencse nem segít, ha nem segítesz magadon.”.

-B. D. S.

(A cikk eredeti teljes változata az Ufi novemberi számában jelent meg.)