Egy Székesfehérvár nagyságú várost nem lehet kéthavonkénti ülésekkel irányítani. Ezt fényesen bizonyítja, hogy azokban a hónapokban, amelyekben nincs rendes ülés, mindig össze kellett hívni egy rendkívülit. Esetleg többet is. (A "rendes" és "rendkívüli" itt tulajdonképpen tervezettet és üléstervben nem szereplőt jelent.) Júniusban például két hét alatt háromszor üléseztek városatyáink és -anyáink.
Miért hát az MSZP-SZDSZ koalíció makacs ragaszkodása ahhoz, hogy a nyilvánvalóan szükségesnél kevesebb ülést tervezzenek? A legkézenfekvőbb ok az emberi gyarlóságok egyike: a tévedés belátásá való képesség hiánya. Tudják, hogy tévedtek, de nem akarják nyilvánosan elismerni, hogy rosszul gondolták, amikor azt gondolták, elég lesz a kevesebb tanácskozás. Meg aztán a rendkívüli ülésezésnek - a hatalmon lévők szempontjából - több előnye is van. Így a korlátozott nyilvánosság. A késő délutáni  kezdés miatt a városi tévé nem közvetít, és a lapzárta sürgetésében a Fejér Megyei hírlap tudósítója is szívesen hagyatkozik a városháza hivatalos rezüméjére. Alkalmas a rendkívüli ülés a képviselők "kötözködésének" megelőzésére is. A rövid felkészülési idő - sokszor egy nap sincs - nem nagyon teszi lehetővé, hogy érdemben tanulmányozzák a javaslatokat, pláne, hogy alternatívákat vagy módosításokat alakítsanak ki. Felkészülés hiányában pedig marad a pártvonalak mentén történő szavazás. Ami, természetesen, a többséggel bíró vezetésnek előnyös.
Pedig a rendkívüli üléseken nem történik semmi rendkívüli. Például azt az ellenzéki kérést, hogy hadd pillantanának bele a foci-kft pénzügyeibe, tegnap is lesöpörték az asztalról . Mint rendesen.